Blog középiskolai felvételire készülőknek

Tanuljon-e a gyermek nyáron?

Szülőnek, tanárnak és gyermeknek egyaránt közös érdeke, hogy a vakációról visszatérve ne kelljen hónapokat szentelni az előző tanévben tanultak ismétlésének. Hagyjuk a gyermeket pihenni, vagy következetesen ragaszkodjunk a gyakorláshoz? Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a nyári szünetből? Íme néhány ötlet a szünidő emlékezetessé tételére.

 A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gyermekek sokkal kevesebbet felejtenek a szünidő alatt, mint azt gondolnánk. Tanuláspszichológiai tény ugyanis, hogy a szünetnek hatalmas szerepe van az információ feldolgozásában és beépítésében. Számolnunk kell emellett az egész éves terheléssel és az ezzel járó szellemi és fizikai fáradtsággal. A beiktatott pihenés után a teljesítmény javul, a válaszhajlandóság megnő – erre szolgálnak a tanórák közti szünetek, a tanévben gondolkozva pedig a hosszú és rövid vakációk.

Az a gyermek, akivel a szünet alatt is folyamatosan feladatokat csináltatnak, talán jobban teljesít az új tanév első napjain – utána azonban hamar kimerül. A kipihent, sok új élménnyel gazdagodva visszatért tanulók viszont könnyebben figyelnek és jobban fel tudják idézni a korábban tanultakat.

Nagyon fontos tehát, hogy a nyári szünetben a főszerepet a pihenés kapja.

A képhez tartozó alt jellemző üres; pexels-negative-space-34075-1024x683.jpg a fájlnév
StockSnap képe a Pixabay -en.

Van különbség azonban a punnyadás és az aktív kikapcsolódás között. Bár néha az előbbinek is hagyhatunk teret, az utóbbi az, ami valóban pihentető hatással van az emberi szervezetre. Az egymás után elfolyó, semmittevéssel töltött napok hosszú távon csak feszültté, nyugtalanná, nyűgössé teszik a gyerekeket.

Ezzel szemben az akár közösen, családdal, akár más gyerekekkel vagy táborokban szervezett programok és kirándulások maradandó, értékes élménnyé válnak. Emellett akár szervezünk programot gyermekünknek, akár nem, a napi rutin kialakítása és betartása minden esetben nagyon fontos. Nem katonás beosztásról van itt szó, hanem olyanfajta állandóságról, ami szabadidő esetén is rendszert visz a gyerekek életébe.

            Az aktív pihenés ezen kívül magában foglalja a lehetőséget egy másfajta tanulásra is. A gyerekek megtanulhatják, hogyan használják a fantáziájukat és kreativitásukat, hogyan foglalják el magukat, mozoghatnak és játszhatnak társaikkal, közben a saját határaikat is felderítve. Minden gyermek személyisége más és más, más arányban igénylik az aktív és passzív pihenést, másfajta tevékenységek kötik le őket.

Sosem szabad saját elképzeléseinkkel üldöznünk őket!

Ma már rendkívül sokféle tábor létezik, ottalvós és napközis egyaránt, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére való programokat. Ha pedig nem szeretnénk táborba küldeni őket, számtalan foglalkoztatófüzet, kreatív ötlet áll rendelkezésünkre akár az interneten is. Persze nem minden szülő ér rá arra, hogy saját maga foglalkoztassa gyermekét otthon, de jó megoldás lehet, ha rokonokkal, barátokkal összefogva együtt vigyázunk több, egymáshoz közeli korú gyermekre, hiszen így a táborokhoz hasonlóan közösségben lehetnek.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Hebi-B.-kepe-a-Pixabay-en.-1024x683.jpg a fájlnév
Hebi B. képe a Pixabay -en.

Nézzünk még meg néhány területet, amivel sok esetben muszáj, de egyébként akár érdemes is kivételt tennünk. Az egyik ilyen egy valódi „mumus”, a nyárra feladott kötelező olvasmány. Hosszas vitákat lehetne folytatni arról, hogy ezek valójában nem épp azt a hatást érik-e el, hogy a gyermek megutálja, vagy jobb esetben is nyűgnek tekinti az olvasást.

A feladat mindenesetre a legtöbbször adott – kérdés, hogy mit hozunk ki belőle. A legfontosabb, hogy ne a dolog kötelező-jellegét hangsúlyozzuk, mert ez szüli a legnagyobb ellenállást. Érdemes akár hamarabb, a késő tavaszi hónapokban előre elkezdeni ezeket a műveket a gyerekekkel együtt, rövid részeket valamilyen rendszerességgel felolvasni vagy együtt olvasni. Attól még, hogy ezeket a helyzeteket sokszor a kényszer szüli, mind a felolvasás-, mind az olvasásélmény óriási lehetőséget rejt magában.

A tévénézéssel vagy a gépezéssel szemben ezek a belső képalkotást ösztönzik. Olyan folyamat ez, mely az élmények feldolgozásában és a kreativitás növelésében egyaránt nagy szerepet játszik. Mindenképpen érdemes tehát szorgalmazni az olvasást, mint közösen eltöltött minőségi időt. Így a nyűgből kedves emlékké, élménnyé válik, így pedig később is olyan szokás lehet belőle, amelyhez a gyermek magától is szívesen tér vissza.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Ortrun-Lenz-kepe-a-Pixabay-en.-1024x685.jpg a fájlnév
Ortrun Lenz képe a Pixabay -en.

Hajlandóság szempontjából mindenképpen könnyebb dolgunk van az idegen nyelvekkel. Angolt ma már szinte minden gyermek tanul, de nemcsak az iskolában, filmekben és játékokban is gyakran találkoznak vele. Éppen ezért a motivációjuk is nagyobb lehet a gyakorlásra. Remek nyelvi táborok közül válogathatunk, de ugyanúgy vannak otthoni alternatívák is. Nyelvtanuló játékok, idegen nyelvű mesék és zenék mind megtalálhatók az interneten.

Ha pedig esetleg mi magunk is beszélünk az adott nyelven, rövid párbeszédeket is folytathatunk. Naponta vagy hetente csupán néhány perces játékos gyakorlással szinten tartható, sőt fejleszthető a nyelvtudás. Ráadásul a nyelvérzékkel együtt ezek a feladatok a beszédkészséget, kreativitást és gondolkodást egyaránt fejlesztik.

Összességében tehát a kulcsszavak a következők a nyári szünetben: (aktív) pihenés és minőségi együtt töltött idő. Bár ezek minden családban eltérő módon kivitelezhetőek, kellő elszántsággal mindenben találhatunk lehetőséget.

A gyerekek szeptemberi teljesítménye miatt pedig ne aggódjunk!

Legyen akármilyen tartalmas a nyár, augusztus végére a legtöbben már várják az iskolát. Ha pedig kipihenten és élményekkel feltöltődve érkeznek vissza, egy-kettőre visszatérnek majd a tavaly tanultak.

Kuluncsics Réka
ZEKI Oktatási Központ

“Lehet ezt máshogy is” – Jocó bácsi

Bizonyára valahol mindenki hallotta már Balatoni József nevét, akár elvétve is. Az ország tetovált történelemtanára, Jocó bácsi,
most a ZEKI Oktatási Központnak adott interjút, amelyben mesél a munkásságáról, az elmúlt időszak nehézségeiről és pedagógiájáról. Kitértünk olyan kérdésekre is, hogy mikor és hogyan kellene bizonyos megmérettetésekre felkészülniük a gyermekeknek.

Ki vagy te? Történelemtanár? Médiaszemélyiség vagy egyfajta study coach-ként aposztrofálod magad?

Jocó bácsi: Igazából talán ez így mind egyben. Én elsődlegesen történelemtanár vagyok, ugye nekem az a fő és akkor emellett író, blogger, a Wikipédia szerint médiaszemélyiség. Tehát ez egy ilyen nagyon-nagyon összetett dolog. Dolgozom trénerként, dolgozom előadóként is, úgyhogy ez így talán így mind egyben. Nincs erre még összefoglaló szó.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Joco-1024x683.jpg a fájlnév
Interjúalanyunk: Jocó bácsi – ZEKI Oktatási Központ

Ezek így abszolút megférnek egymás mellett?

Jocó bácsi: Teljes mértékben. A tréneri tapasztalataimat tudom alkalmazni az oktatásban, de fordítva is. A médiában szerzett tapasztalataimat is tudom használni az oktatásban, tehát így abszolút kiegészítik egymást.

Ki bíztatott téged arra, hogy tanár legyél?

Jocó bácsi: Az egyik középiskolai történelemtanárom mondta azt, hogy próbáljam meg ezt a történelemtanár szakot, mert ő szerinte ez nekem való lenne. Én egészen gyerekkoromtól kezdve tanár akartam lenni, aztán középiskolában eltántorodtam ettől, mert beszippantott a színház és a média világa. Aztán ilyen vargabetűkkel mégiscsak a tanítás mellett kötöttem ki, utána meg újabb vargabetűkkel mégiscsak a média mellett is. Úgyhogy igazából abszolút kiegészítődött ez az egész.

Esetleg volt olyan tanárod, aki elrettentő példa volt számodra, és talán ez is elindított az tanárság felé vezető úton?

Jocó bácsi: Voltak elrettentő példáim, de igazából az engem kevésbé motivált. Most már inkább motiválnak a negatív példák, hogy megmutassam, hogy lehet ezt máshogy is csinálni, adott esetben akár jobban is.

Mi a véleményed arról, hogy mi a tanárok legfőbb feladata?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy nevelni egyrészt, másrészt pedig minden diákban megtalálni a pozitív dolgokat és felfedezni a képességeiket, utána pedig azt erősíteni. Kicsit így kísérni őket az úton.

A te szemüvegeden keresztül milyen diáknak lenni?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy a legfontosabb talán az, hogy egyanrangú partnerként kezeljük. Tehát hogy ne nálunk lejjebb lévő valakikként kezeljük, hanem abszolút társként, egyenrangú partnerként tekintsünk a diákokra, ennek minden velejárójával együtt. Kérjük ki a véleményüket, hallgassuk meg őket, és abszolút próbáljunk meg az ő igényeikhez is igazodni.

Vezetője, arca vagy az élményalapú oktatás népszerűsítésének és erről könyved is született. 2018-ban vált ez elérhetővé. Nem ijesztő a szülők számára a játékos tanulás fogalma? Hiszen ők nem igazán ismerik ezt a fajta pedagógiát, ezt a fajta módszert.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Tanulj-szabadon-borito.jpg a fájlnév
Jaffa Kiadó, 2018

Jocó bácsi: Biztos, hogy van olyan szülő, akinek ez ijesztő, sőt, volt is ilyen szülő, aki először nem tudta hova tenni ezeket a dolgokat, de amikor elkezdünk ezzel dolgozni és látja, hogy a gyereke élvezi az órákat és mellette tanul is, akkor azt gondolom, hogy megbékélnek ezzel, és látják, hogy ez tényleg jó és tényleg működik.

Ez a mostani állapotokban működőképes volt? Milyen volt a karanténidőszak?

Jocó bácsi: Nagyon nehéz volt online játszani, online játékokat kitalálni. Azért ezzel megküzdöttünk, megszenvedtünk, hiszen ugye nem voltunk egy térben és az élménypedagógiának pont ez az egyik lényege, hogy egy térben vagy. Persze, próbáltam gyakorlatokat kitalálni, meg különböző kis szobákba elhelyezni őket és akkor ott külön feladatokat adni, de azért ez egy óriási nagy kihívás volt, mind szakmailag, mind emberileg.

A képhez tartozó alt jellemző üres; ツ-kepe-a-Pixabay-en.-1024x682.jpg a fájlnév
ツ képe a Pixabay -en.

Véleményed szerint azért hatékony volt? Lehetett sikeresen, eredményesen és élvezetesen tanulni ebben az online világban?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy volt, amikor lehetett és volt, amikor nem sikerült. Tehát ez egy ilyen teljesen vegyes dolog. Volt ennek hatékonysága bizonyos diákoknál, viszont bizonyos diákoknál meg egyáltalán nem. Ez nagyon függ a diákoktól, mert amíg egy tanórán tudsz differenciáltan hozzáállni, meg olyan feladatokat adni, amiben mindenki megtalálja a helyét, addig ezt mondjuk online-ban elég nehéz volt.

A kapcsolat a diákokkal, amelyet már az elején is említettünk, hogy őket kell megismerni. Ez megvalósulhatott az online térben?

Jocó bácsi: Hál’ istennek olyan diákokkal kerültem az online térbe, akiket már ismertem. Tehát ezt nem kellett annyira átültetni. Azt viszont meg kellett ismernem, hogy ők hogy érzik magukat, hogy kezelik ezt a helyzetet. Erről például nagyon sokat beszélgettünk diákokkal.

Erre vonatkozna a következő kérdésem. A Kamaszharc – Találkozás egy fiatalemberrel című könyved egy nagyon izgalmas műnek tűnik, hiszen a kamaszok érzelmi világával foglalkozol. Gondolom, ez a te pedagógiád szerves részét képezi. A karantén alatt képesek voltatok némi terhet levenni egymás válláról?

A képhez tartozó alt jellemző üres; Kamaszharc-borito.jpg a fájlnév
Jaffa Kiadó, 2017

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy igen. Megpróbálkoztunk amennyire csak lehet. De azt gondolom rajtunk, pedagógusokon is, meg a diákokon is óriási nyomás volt, merthogy egyszerűen tényleg egyik pillanatról a másikra kerültünk bele ebbe. Soha nem voltunk még ilyen helyzetben, teljes volt a bizonytalanság, a káosz. Tehát nagyon-nagyon nehéz volt, abban tudtuk egymást segíteni, hogy lelkileg támogattuk egymást.

Ez – karantén – milyen hatással volt a nagyobb megmérettetésekre? Gondolok itt például az érettségikre. Ha jól tudom, érettségiztettél is.

Jocó bácsi: Igen. Én nagyon sajnáltam azt, hogy nincsen szóbeli érettségi, merthogy nagyon sok diákom szóban jobb, mint írásban, és igazából komplexebb képet ad egy írásbeli és egy szóbeli együtt, mint kizárólag egy írásbeli. Tehát nagyon sokan kerültek emiatt hátrányba. Természetesen olyan is van, aki szóban gyengébb vagy bátortalanabb, ő nekik meg ez értelemszerűen előnyére vált, és volt, aki már május közepére végzett is a teljes érettségivel.

Mi a véleményed az iskolán kívüli felkészítőkről? Akár érettségi, felvételi, nyelvvizsga. Ezek szükségesek, vagy elegendő, amit az iskolában kapnak?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy nem mindig elegendő. Például egy nehezebb tantárgy emelt szintű felkészítőjére mindenképpen szükség van külsős segítségre is. Ott célirányosan olyan emberekkel van együtt, akik szintén erre készülnek. De nekem volt olyan tapasztalatom külsős felkészítőre is, amikor azt mondták a diákok, hogy ez így nagyon nem jó, mert nem jó a módszertan, nem jó a felkészítés maga, és arról nem is beszélve, hogy hangzottak el téves információk, például mondjuk történelemből. Azt gondolom, hogy aki igazán akar, annak az egy ilyen plusz megsegítés, plusz mankó. Elméletileg a középiskolai oktatásnak elégnek kellene lennie, viszont ugye nincs mindig kapacitásunk minden diákkal külön-külön foglalkozni.

Az, aki úgy érzi, hogy kell neki még egy plusz megerősítés,
annak ez abszolút jó.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Kevin-Phillips-kepe-a-Pixabay-en.-1024x683.jpg a fájlnév
Kevin Phillips képe a Pixabay -en.

Itt – az előkészítőkön – az élményalapú, örömoktatást be lehet vezetni vagy inkább be kellene vezetni?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy részben be kéne vezetni, jó lenne, hogyha ott is megjelenne ez a fajta módszertan és valahogy érdekesebbé, izgalmasabbá tenni, mert nagyon száraz tud lenni egy diáknak, ha valaki háromnegyed órán keresztül darálja az anyagot. Igazából nincs semmiféle egyéb kontaktus. Én azt gondolom, hogy akár egy bemelegítő játék, akár páralakító, akár bármilyen játékokat be lehet venni közben.

Természetesen, aki ilyenre megy önként, az tudja azt, hogy itt azért leginkább anyagátadásról van szó és tudásfejlesztésről, de azt gondolom, hogy ezzel párhuzamosan akár képességeket is lehet fejleszteni.

Mikor érdemes ezekre a megmérettetésekre készülni? Mennyire kell korán elkezdeni?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy például egy emelt szintű érettségire nagyon időben el kell kezdeni készülni, hiszen teljesen más, mint egy középszintű érettségi. Teljesen más, sokkal több az anyag is például. Azt gondolom, hogy igazából az emelt szintű érettségire minimum 12. elején el kell kezdeni intenzíven készülni, de az sem árt, hogyha korábban.

Én igazából azt vallom, hogy az érettségire a 9. osztály első napjától készülünk. Tehát az lenne a jó, hogy ha az első pillanattól kezdve. Én a témazáróimat érettségi típusú feladatok szerint készítem. Mindig írunk esszéket, hogy már viszonylag korán találkozzanak ezzel a típusú dologgal, ne az legyen, hogy a dolgozat öt évszám, öt név, öt helyszín és az érettségi meg egy teljesen más típusú történet. De azt gondolom, hogy ez igazából diákfüggő. Nagyon fontos lenne, hogy ismerjük a diákjainkat, és tudjuk azt tanácsolni nekik, hogy ki az, akinek jóval korábban el kell kezdeni, ki az, akinek több idő kell, ki az, akinek a teljesítményén ront, hogyha sok idő van rá. Tehát ezért is kell igazán ismerni a diákjainkat.

Mennyire ritka az élményalapú oktatás? Én valamiért úgy tapasztaltam, hogy rendkívül ritka ez a módszer. Ez miért lehet?

Jocó bácsi: Én azt gondolom, hogy azért nagyon-nagyon sok helyen alkalmazzák már. Hál’ istennek vannak nagyon jó képzőközpontok, akár ugye a Kalandok és álmok, akik nagyon-nagyon sokakat képeztek már élménypedagógiára. Igazából tényleg az abszolút gyakorlati dolgokat adják át. Én azt gondolom, hogy azért is lehet kevesebb, mert az nem elég, hogy egy pedagógus elmegy egy képzésre. Minden ilyen képzés után kap egy óriási löketet a pedagógus. Utána, ha önmaga kezdi el csinálni, akkor alapvető, hogy lesznek kudarcai, és nagyon sokan nehezen kezelik ezt a kudarcot. Vagy hogyha mondjuk, egy tantestületből egy ember megy el, és igazából ő az egyetlen, aki újítani akar és mindenki más nagyon hagyományos, nagyon merev, akkor ott egy idő után ő elveszíti a lelkesedését, mert állandóan konfliktusban lesz a kollegáival. Én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon összetett ez a kérdés.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Ortrun-Lenz-kepe-a-Pixabay-en.-1024x685.jpg a fájlnév
Ortrun Lenz képe a Pixabay -en.

De hál’ istennek azért nagyon-nagyon sok helyen alkalmazzák már ezt. Én azon (is) dolgozom, hogy ez minél több emberhez eljusson és minél több pedagógus ismerkedjen meg ezzel. Természetesen az is elfogadható, ha valaki megismerkedik vele és azt mondja, hogy ő neki ez egyáltalán nem megy, de ehhez is kell egyfajta érettség, meg önismeret, hogy az ember ezt belássa. Azt gondolom, hogy akkor működik egy pedagógiai módszer egy pedagógusnál, hogyha ő is abban komfortos, és hát az elején senki nem komfortos, ez egyértelmű, de hogyha eléggé elszánt az ember és látja a sikereket a kudarcok mellett, akkor azt gondolom, hogy egy idő után abszolút az embernek a pedagóguslényévé válik ez.

Célod, hogy minél több emberhez ez elérjen. A munkásságod már elég nagy közönséget céloz meg, nagyon fontos tagja vagy a pedagógustársadalomnak nyilvánosan is. Milyen indíttatásból jelentél meg az internetes platformokon?

Jocó bácsi: Igazából ez teljesen véletlenül alakult így, merthogy ugye én elkezdtem történeteket posztolni egy nagy közösségi csoportban és akkor ott egyre többen vetették föl, hogy miért nem készítek egy saját oldalt. 2016. április 1-jén poénból elindítottam a Jocó bácsi világa oldalt. Aztán rá egy fél évre én elindultam az RLT Klubnak az 1 perc és nyersz című műsorában és akkor igazából egy ilyen óriási médiafigyelem központjába kerültem. Tehát egy hét alatt majdnem negyven interjút adtam különböző tévéknek, rádióknak, újságoknak. És aztán utána rájöttek arra, hogy én nem csak a tévében tudok bohóckodni, hanem hogy nagyon sok pedagógiai témában meg tudok szólalni.

Azért hál’ istennek hellyel-közzel képernyőképes vagyok, még a beszédhibám ellenére is. Aztán most már nagyon sok olyan újság van, aki például átveszi az írásaimat, elkezdtem a WMN-nél dolgozni. Most már négy éve, hogy a Felelős Szülők Iskolájával is elkezdtem dolgozni, aztán ők vették át a menedzsmentemet is. Igazából én nagyon szeretek tévézni, meg rádiózni, mert annyira érdekes világ. Például az RTL Klub Reggelibe is már szinte haza járok kábé, mert nagyon sokszor megyek. És ugye ezt nagyon sokszor megkapom más tanároktól, hogy „Azért ilyet bárki tudna csinálni.”

Hát, nem tudom. Azért én végeznék egy tesztet, hogy az ember arcába nyomok öt kamerát, öt különböző oldalról, és hogyha az ember egy stúdióban van, élő adásban, akkor mennyire tud ezzel boldogulni. Nekem azért ezt meg kellett tanulnom, hogy egy tévében hogy kell, mint kell. De közben azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó eszköz. Nagyon fontos, hogy én nem a saját magam népszerűsítésére megyek a tévébe, mert azt gondolom, hogy egyrészt már nem kell ez nekem, meg én sosem akartam. Tehát én nem azért csinálom ezeket, hogy népszerű legyek. – Lásd, vannak olyan írásaim, amik nagyon nem népszerűek, hanem inkább kiakasztók. – Hanem azért, hogy minél több emberhez eljusson az, hogy lehet másként is a gyerekekhez állni.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Rahul-Shah-fotoja-a-Pexels-oldalarol-1024x682.jpeg a fájlnév
Rahul Shah fotója a Pexels oldaláról

Én hihetetlenül örülök, hogy nagyon sok egyetemista követ, nagyon sok egyetemista olvassa az írásaimat. Sőt, már tudok olyat is – többen írtak – akik miattam mentek a tanári pályára. Ők tanárok akartak lenni, látták azt, hogy ez nem jó, és én meg újra rávilágítottam, hogy lehet ezt így is csinálni. Igazából ez nagyon-nagyon összetett. Persze élvezem én is, mert ha nem élvezném, akkor nem mennék értelemszerűen.

A tanár-diák kapcsolataidba beleszólt, hogy médiaszemélyiség lettél? Változott valamit a diákok hozzáállása?

Jocó bácsi: Néha kigurítanak egy-egy vörösszőnyeget, de… Nem, nem, csak vicceltem. Nem, tehát, hogy mivel azt látják, hogy a tévében sem vagyok más, meg azáltal, hogy én médiaszemélyiség lettem, én nem lettem más, nem szálltam el magamtól. Nem kell óra végén állva tapsolni. Nagyon élvezik, pláne a saját osztályaim. Ők azért élvezik ennek az előnyét, hogy azért nagyon sokszor jön tévéstáb, belepillanthatnak abba, hogy egy műsor hogy készül, hogy kell egy riportot összerakni. Meg hát ugye ebből kifolyólag azért én hál’ istennek nagyon sok helyre el tudom juttatni az osztályomat. Nagyon sokan megkeresnek, hogy figyelj, van ez a nem tudom mi, kipróbálnátok-e az osztályoddal, eljönnétek-e.

Én ezt csak addig csinálom – és ezt mindig is mondtam – amíg a saját diákjaim nem sérülnek ettől, és csak olyat csinálok értelemszerűen. Hál’ istennek eddig ők csak a pozitív oldalát tapasztalták. Azt is el tudom nekik mondani, hogy milyen a népszerűség és a médiának az árnyoldala, mert nagyon sokan médiaszemélyiségek, ismert emberek akarnak lenni, én pedig el tudom mondani, hogy hát azért ez nem mindig olyan jó, mint ahogy azt elképzeljük.

Szülői oldalról kaptál olyat, hogy „Maga nem taníthatja a gyerekemet, mert maga médiaszereplő”?

Jocó bácsi: Hál’ istennek ilyet még nem kaptam, legalábbis így arcba. Meg így az iskolában sem fordult elő ilyen, és hát szerintem, nem is lenne releváns. Persze, hogyha egy szál (…) rohangálnék egy valóságshowban, akkor joggal mondhatja azt a szülő, hogy ilyen ember ne tanítson, de most az, hogy én különféle műsorokban szerepelek, az szerintem nem akadálya ennek. Tehát sokkal több olyan van, aki inkább emiatt szeretné, hogy tanítsam a gyerekét, minthogy ne tanítsam.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Gerd-Altmann-kepe-a-Pixabay-en.-1024x381.jpg a fájlnév
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

Van esetleg valami, amit másképpen csinálnál a pedagógiádban?

Jocó bácsi: Én állandóan tanulok, állandóan képzem magam, állandóan próbálok újítani, fejlődni, és amit másként akarnék csinálni, azt másként is teszem. Tehát én mindig az adott osztályhoz, az adott diákokhoz mérten választom ki azt, hogy én milyen módszerekkel dolgozom, milyen játékokat találok ki. Alapvetően nem csinálnék mást. Az oktatási rendszert egy kicsit azért át tudnám alakítani, de ez már ugye egy sokkal hosszabbtávú, messzemenőbb dolog ennél. Igazából én azt gondolom, hogy egy pedagógus, hogyha ő módszertanilag fejlődni akar, változni akar, akkor mindenkinek adott a lehetőség.

Hogyha üzenhetnél annak a tanárnak, aki bíztatott a tanárságra, akkor mit mondanál neki?

Jocó bácsi: Egyrészt azt, hogy igazuk volt, merthogy többen voltak. Másrészt, nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy ők ezt meglátták bennem, és hogy ezt megerősítették, hogy támogattak ebben, mert azért nagyon kevesen támogattak a pedagógusi pályában. Hiszen ugye nagyon sokan mondták, hogy miért nem választok egy normális szakmát. Sőt, még a saját rokonságom is úgy gondolta, hogy az én képességeimmel, kvalitásaimmal nem feltétlenül elégednének meg egy tanári dologgal. Tehát, sokkal nagyobb dolgokat láttak belém, én meg így érzem magam jól. Persze, azért azt gondolom, hogy több mindent értem el, vagy több mindent teszek, mint egy átlag tanár. Tehát, azért a képességeimet azért ki tudom használni így is.

Hudoba Jusztina
vezetőtanár
ZEKI Oktatási Központ

Felvételi előkészítő online?

Karantén alatt sem áll meg az élet

2020 tavasza sem a szülők, sem a tanárok, sem pedig a gyermekek számára nem volt zökkenőmentes. A hirtelen kialakult járványhelyzet miatt mindenkire hatalmas nyomás került. Az online oktatásra való hirtelen átállás sem könnyítette meg a hétköznapokat. Azok, akik köztes évfolyamokon tanulnak, még csak-csak ellavíroztak az év végéig, de mi a helyzet azokkal, akik valamilyen mérföldkőhöz érkeztek?

Hagar Lotte Geyer fotója a pixabay oldaláról
Tapasztalatok az online oktatásról

Általánosságban a karantén alatti online oktatásról lehetett hideget is, meleget is olvasni. Nagyon nehéz megállapítani, hogy mennyire tett jót a gyerekeknek, hogy kiszakadtak az iskola világából. Volt, aki rendkívül örült neki, hiszen több időt kapott a beadandó feladatokra, szövegalkotásokra és a dolgozatokra való felkészülésre. Ezzel szemben viszont negatív tapasztalatok is születtek.

A képhez tartozó alt jellemző üres; image.png a fájlnév

A megkérdezettek még csupán félúton járnak, a célt alig látják, de már számukra is világos, hogy változtatni kell. A szükség teremtette időszak oktatási módszerei nem biztosítottak elég stabil alapot a tudás megszerzéséhez és elsajátításához. Rájöttek, milyen fontos is a tanári jelenlét és az aktív segítség. Egy megkérdezett, ám már középiskolás lány, Mercédesz bevallása szerint biztos, hogy ezzel az oktatási módszerrel és hozzáállással nem lenne képes letenni a kisérettségit, amelyre jövőre kerül sor. Ugyan ő már túl van a felvételin, mégis egy nagy megmérettetés felé száguld és érzi annak súlyát, valamint tart a következő karanténtól.

Mindazoknak, akik a felvételi kapujában állnak, és szélsebesen robognak a nagy megmérettetés felé, jogos az aggodalmuk. Hogyan fog a gyermek felkészítőre járni? Ismét karantén alá vonják az országot, az iskolák bezárnak, honnan kap a gyermek segítséget? És amúgy is, sok tanár nem áll készen az online oktatásra, akkor mégis miképpen készül majd fel a tanuló a nagy számonkérésre? Megválaszolatlan kérdések kavarognak a felvételi előtt állók elméjében, de mind tudjuk, karantén alatt sem áll meg az élet.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Julia-M-Cameron-fotója-a-Pexels-oldaláról-4-1024x684.jpg a fájlnév
Julia M Cameron fotója a Pexels oldaláról
Karanténoktatás

Sajnos a közoktatás rendkívül differenciált. Sok esetben az intézmény, sőt, a tanár diktálja az ütemet és ez intézményenként eltér. Amíg egyes gyerekek gyorsabban, jobb ütemben haladnak, addig más intézmények diákjai messze lemaradtak a tananyaggal. Ha már az osztályteremben ennyire eltérőek a haladási ütemtervek, akkor online térben ez mennyivel fokozódhat? Az online tér ijesztő és új színtere a tanításnak és tanulásnak, de közel sem biztos, hogy rosszabb. Természetesen a fizikai, térbeli kontaktus rendkívül fontos az oktatásban, ám szerencsére az online platformok is képesek megteremteni ehhez hasonló helyzeteket. A videókon keresztül történő oktatás – természetesen valós időben – a karantén ideje alatt több tanulói beszámoló szerint rendkívül hatékony volt. Ezzel szemben ennek a hiányát is több diák említette.

A képhez tartozó alt jellemző üres; image-1.png a fájlnév

A videós órák alatt a tanár és a diák között kapcsolat jött létre valós időben, online tereken. Sok esetben előfordult, hogy e-mailben vagy egyéb oktatófelületeken megkapták a feladatot és csak számonkérés volt, segítségnyújtás a feladat megoldásához nem. Az oktatásban a gyermekek igényeinek szem előtt tartása a legfontosabb.  Éppen ezért célkitűzése a ZEKI Oktatási Központnak, hogy a karantén ideje alatt is folytatódjék a mindennapi élet és olyan oktatást biztosítson a tanulók számára, amely közel azonos az osztálytermi oktatással. Mivel a csapatunk fiatal egyetemistákból áll, az online világ elég közel áll hozzánk az általános oktatási színtereken kívül.

Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy csupán kiadjuk a feladatokat a diákjainknak, amelyeket feltöltenek majd nekünk és csupán csak leellenőrizzük azokat. Alapvetően így a munkánk nagy része kerülne a süllyesztőbe, hiszen a tudásunk és lelkesedésünk ezzel a módszerrel elvész. Mi valós időben történő csoportos kommunikációra építjük az online óráinkat. Ezek az órák nem szimpla „frontális” munkával telnének, hanem a felvételi feladatainak megismerésével. Mindez nem egyszerű feladat, ám az interneten számos olyan lehetőség nyit teret számunkra, amelyekkel érdekessé, izgalmassá és játékossá tehetjük az oktatást.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Julia-M-Cameron-fotója-a-Pexels-oldaláról-3-1024x684.jpg a fájlnév
Julia M Cameron fotója a Pexels oldaláról
Vajon figyel-e a gyerek, ha közben nyomhatja a gépet?

Bennem, mint oktatóban sokszor felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben miképpen tartok fegyelmet és hogyan tartom fent a diákok figyelmét. Úgy gondolom, hogy ha kreatívan nyúlunk az online felületekhez és megmutatjuk a diákoknak, hogy a tanulás szórakozás, az internet pedig nem csupán játék, hanem tanulás is, és mindezt egyensúlyba tudjuk helyezni, számukra sem lesz csábító más oldalakat megnyitni és érdeklődéssel fogadják ezt az új helyzetet.

Összegzés

Összegzésként elmondható, hogy az osztálytermi oktatás rendkívül fontos és hatékony, de az online terek is izgalmas kapukat nyitnak meg az oktatásban. Véleményem szerint ez csupán hozzáállás kérdése. Az ijesztő és sötét internet, amely az értékes időt és energiát szívja el gyermekeinktől, nem olyan rettenetes hely, mint elsőre gondolnánk. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, olyan kiaknázatlan erőforrásokra bukkanhatunk, amelyek képesek az offline oktatással felvenni a versenyt.
A ZEKI Oktatási Központ feladata, hogy megismertesse a gyerekeket az online oktatással és hatékonyan alkalmazzák közösen az internet adta lehetőségeket.

A tanár legfőbb célja, hogy a gyermeket segítse álmai elérésében, még ha ezt karanténban is kell tennie.

Hudoba Jusztina vezetőtanár /ZEKI Oktatási Központ/

Járjon a gyermek iskolaelőkészítő foglalkozásra?

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy nincs szükség iskolaelőkészítő foglalkozásra. Hisszük, hogy az óvoda felkészíti a gyermekünket az iskolaérettségre, de ez sajnos nem mindig történik meg. A ZEKI Oktatási Központban is tanító munkatársainkat rendszeresen keresik meg elkeseredett szülők és mesélik el gyermekük történetét, miszerint minden rendben volt a gyermeknél, de aztán jött az iskola és kiderült, hogy…

Innen már sorolhatnánk a történetek tucatjait, és azt, ki milyen kálvárián ment vagy megy éppen keresztül gyermekével. Ezt az összegzést most ezen szülők példájából írjuk meg és azzal a céllal, hogy mások ne kerüljenek ilyen nehéz helyzetbe, mint ők.

Valóban azt gondolhatnánk, hogy az óvoda megfelelően felkészíti gyermekünket az iskolai követelmények megtanulására, de sajnos ez ennél sokkal bonyolultabb. Miért?

Pedagógushiány

Mert sok óvoda küzd pedagógushiánnyal, így az óvónők egyik csoportból mennek át a másikba helyettesíteni. Ha beteg lesz egy óvónő és helyettesítésre szorul, megint nem lesz annyi kapacitása az épp talpon maradt óvónőknek, hogy egyszerre foglalkozzanak sokkal több kisgyerekkel.

Digital Buggu fotója a Pexels oldaláról
Vegyes csoportok

Az óvodában manapság egyre elfogadottabb a vegyes csoport. Sőt, vannak szülők, akik kifejezetten azt szeretik, ha vegyes csoportba jár a gyermek és ilyen óvodát is keresnek számukra. Természetesen sok előnye van a vegyes csoportnak, mert a nagyobbak megtanítják a kisebbeket az önállóságra, hogyan kell helyesen játszani bizonyos játékokkal stb.

De van hátránya is a vegyes csoportoknak. Amikor kiscsoportos a gyermek, akkor azért nem tudnak vele annyit foglalkozni, mert épp a nagycsoportosokat kell felkészíteni az iskolára és az rengeteg időt vesz el.

Ha középső csoportos a gyermekünk, akkor azért nincs annyi idő a fejlesztésére, mert a sok új kicsit kell beszoktatni és a nagyokat készíteni fel az iskolára.

Amikor végre nagycsoportos a gyermekünk és reméljük, hogy kellőképpen felkészítik az iskolára – mert ezt hallgatjuk már évek óta – akkor kiderül, megint nincs idő rá, mert a piciket kell beszoktatni leginkább. Túl sok az új pici 3 éves.

Pixabay fotó
Integrált óvodák

Az integrált óvodák nagyon szép és nemes feladatot láthatnának el, ha ehhez meglenne a megfelelő szakemberük és szaktudásuk.

Ez egy nagyon nehéz feladat, mert tudni kell, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek milyen nehézségei vannak, amikor felveszik egy adott csoportba és mennyire illeszthető be. Az integrálandó kisgyermekek nagyon meg tudják osztani a már jól működő csoportokat, és a szülőket is.

Sokszor sajnos agresszív a kisgyermek a többiekkel, mert nem tudja magát kifejezni megfelelően vagy nem játszanak vele a többiek és ez dühöt vált ki belőle. (De ez persze nem csak a sajátos nevelési igényű gyerekekre igaz!)

Az óvónőknek pedig rengeteg munkát adnak az agresszív sajátos nevelési igényű gyermekek, hogy segítsenek megtanítani számukra azt, amit otthon esetleg nem tanult meg, de tudniuk kellene.

Itt is kiemelném ismét annak a ténynek a fontosságát, hogy nagyon is számít, milyen típusú az integrálandó kisgyermek, mert vannak tündéri kisgyermekek is közöttük. Vannak olyan SNI-s kisgyermekek, akiket nagyon könnyű integrálni és szeretik őket az óvónénik, a dadusok és persze a csoportban a többi gyermek is. Azért, mert egy gyermek SNI-s (speciális nevelési igényű), attól még nem biztos, hogy az agresszív típusok közé tartozik.

Manapság ez sajnos már nagyon keveredik a szülők fejében és ezért is emeltük ki külön ezt a témát.

Vannak nagyon okos, kedves, barátságos, segítőkész és önzetlen kis SNI-s gyermekek is! Mi is sok kedves, okos, barátságok, jószívű és aranyos kis SNI-s gyermekkel foglalkozunk!

Sarah Dietz fotója a Pexels oldaláról
Egyre nagyobb követelmények

A magyar iskolai oktatásban manapság egyre több és több tudást próbálnak beerőszakolni nagyon rövid idő alatt a gyermekek fejecskéjébe. Amire nem képesek, mert nagyon hamar elfáradnak és egyébként is még rengeteg mozgásra lenne szükségük az egész napos ülés helyett.

Ahhoz, hogy valami jól rögzüljön és tökéletesen értse a gyermek, jól és alaposan be kell gyakorolnia. Ha rosszul tanul meg valamit, azt sokkal nehezebb kitörölni a fejéből és lényegesen több időbe telik jól megtanulnia.

Ehhez képest már december végére ismerniük kell az összes betűt az elsősöknek és csodálkozunk, hogy annyi diszlexiás és diszgráfiás kisgyermek lesz 3. osztály végére.

Sok elsős úgy kezdi el az iskolát, hogy nem ismeri az irányokat és nem is tudja ezért jól alkalmazni feladatokban. Még a popsijukon sem tudnak 15 percig ülni, de elvárjuk tőlük, hogy reggel 7.45-től délután legalább 16.00-ig szépen, csendben és aktívan figyelve vegyenek részt az órákon. Miközben már 10-11 óra körül elfáradnak többségében.

Részképességek hiánya

Vannak területek, melyekben nagyon jól teljesít egy gyermek. Természetesen van olyan is, amiben kevésbé, mert nem vagyunk egyformák. Sokszor ezek a részképesség hiányosságok rejtve maradnak egészen az iskola megkezdéséig és nem értjük, hogy az ügyes, okos, jóképességű gyermekünk miért nem szeret iskolába járni és miért nem akarja otthon elkészíteni önállóan a házi feladatait.

Mi akkor a megoldás?

A ZEKI Oktatási Központ iskolaelőkészítő foglalkozása remek megoldást nyújt a részképességek hiányának feltárására és azok pótlására. Mindezt úgy, hogy még kellő idő áll a gyermekek rendelkezésére az iskola megkezdéséig és könnyedén bepótoljuk velük az elmaradásokat.

A kevesebb néha több elve

A kevesebb néha több. – Mi tökéletesen egyetértünk ezzel az elvvel, mert inkább tudjon kevesebbet egy gyermek, de azt jól, és akkor lehet tovább építkezni a már meglévő tudásra.

Pragyan Bezbaruah fotója a Pexels oldaláról

Gyógypedagógusaink által összeállított speciális tananyagunk minden olyan részképességet fejleszt, melyekkel csökkenthetjük a diszlexia és diszgráfia kialakulását. Fejlesszük a figyelmet és a pontosságot is, ami elengedhetetlen a sikeres tanulmányokhoz.

Fontosnak tartjuk a komplex fejlesztést, mert mindenre kiterjedő fejlesztéssel lehet a legjobb eredményeket elérni. Ezért is kombináljuk a mozgásfejlesztést és a gyógypedagógiai feladatokat. Nálunk nem csupán mozgásfejlesztést kap a gyermek vagy csak gyógypedagógiai feladatokat, hanem együtt és egy alkalommal biztosítjuk mindkettőt számára.

Fontos számunkra a megfelelő mennyiségű idő biztosítása is, mert sokszor mire belerázódik a gyermek egy feladathelyzetbe, addigra vége lesz a foglalkozásnak. Illetve rövid idő alatt kevesebb területet tudunk átvenni a gyerekekkel.

Iskolaelőkészítő – Mozgásfejlesztés

A mozgásfejlesztés nagyon-nagyon fontos az eredményes tanuláshoz, de ennek fontossága Magyarországon sajnos eléggé gyermekcipőben jár még. Hamarabb viszik el a szülők zeneterápiára vagy úszásra gyermeküket, mint speciális mozgásfejlesztésre. Természetesen a zeneterápia és az úszás is fejleszt, de több idő kell hozzá, mint a mozgásfejlesztésnél várható eredményekhez.

Valeria Ushakova fotója a Pexels oldaláról

A ZEKI Oktatási Központ iskolaelőkészítő foglalkozása segít a tanulási problémák kialakulásának megelőzésében, valamint a már ismert nehézségek oldásában és fejlesztésében.

A 90 perces iskolaelőkészítő foglalkozásokkal heti 2 alkalommal elegendő tudást és mozgásfejlesztést biztosítunk az átlagos gyermekek részére is. Akinél pedig súlyosabb hiányosságokat tapasztalunk, tájékoztatjuk a szülőket, és megfelelő komplex vizsgálattal ki is szűrjük a fejlesztendő területeket. Gyógypedagógusaink és mozgásfejlesztőink további értékes tanácsokkal látják el a szülőket.

A 90 perces foglalkozások azért is javasoltak, mert ár-érték arányban ritka lehetőség, így nem kell a családnak sem szétszakadnia. Nem kell egyik nap mozgásfejlesztésre vinni a gyermeket ovi után, másnap meg valamilyen gyógypedagógiai fejlesztésre. Illetve, 90 perc elegendő a szülők számára egy bevásárlásra, kávézásra, beülni valahova munka után és kicsit megpihenni. Így a foglalkozások végén felfrissülten várhatják a teremből érkező lelkes picurkákat.

Olvasd el Gabriella írását a csecsemőkori reflexek tüneteiről!